Őse

Rendszertani helyük

A kardfogú macskák közvetlen leszármazottak nélkül haltak ki. A mai macskafélék más alcsaládokba tartoznak, vagyis a kardfogú macskákkal egymás „unokatestvérei". Így a mai tigrisek is csak egy közös ősön keresztül kapcsolódnak hozzájuk. A mai macskafélék és a kardfogú macskák abban is különböznek, hogy a törzsfejlődés során az előbbiek szemfogai egyre kisebbek lettek.

A kardfogú macskákhoz hasonló állatok a földtörténet korábbi időszakaiban is léteztek. Ezek azonban nem tartoztak a macskafélék családjához, tehát csupán a biológiai konvergencia (összetartó fejlődés) érdekes eseteiről van szó. Ilyenek a ragadozók rendjén belül külön családot alkotó ál-kardfogú macskák (Nimravidae) az eocén korszaktól, valamint a rendszertanban még sokkal távolabb álló erszényes kardfogú macska, amely az erszényesek közé tartozott és Dél-Amerikában a miocén és pliocén során élt.

A kardfogú macskák nemei és fajai

    * Homotheriini nemzetség
          o Homotherium nem
            Az ide tartozó fajokat a hosszú mellső végtagok és rövid hátsó lábak (a hiénára emlékeztető testfelépítés) jellemezték.
                + Homotherium serum
                  Amerikában élt, kb. 3 millió éve alakult ki és 10 000 éve halt ki.
          o Machairodus nem
          o Xenosmilus nem
    * Metailurini nemzetség
          o Dinofelis nem
          o Metailurus nem
    * Smilodontini nemzetség
          o Megantereon nem
          o Paramachairodus nem
          o Smilodon nem
                + Smilodon gracilis
                  Nemének legkorábbi és legkisebb képviselője. Mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában és 500 000 éve tűnt el. Feltehető, hogy a később megjelent Smilodon fatalis és Smilodon populator őse. A neve magyarul annyit tesz, mint: „gyengébb kardfogú tigris".
                + Smilodon fatalis
                  Észak-Amerikában jelent meg mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt és kb. 10 000 éve halt ki. Dél-Amerikában eljutott a mai Peru területéig. Neve magyarul annyit tesz: „halálos kardfogú tigris".
                + Smilodon populator
                  Dél-Amerikában élt, ahol mintegy 1 millió éve jelent meg és 10 000 éve tűnt le. Ők adták az amerikai kardfogú tigrisek legnagyobb példányait. Maradványaikat főleg Argentínában és Brazíliában találták meg. Ősei valószínűleg Észak-Amerikában alakultak ki, majd a Panama-földszoros kialakulása után jutottak el Dél-Amerikába. A neve magyarul kb. annyit tesz, mint „pusztulást hozó kardfogú tigris".
                + Smilodon californicus
                  Maradványaikat főleg Kaliforniában találták meg. Egyesek szerint nem külön faj, hanem a Smilodon fatalis helyileg kialakult alfaja.
                + Smilodon floridus
                  Maradványaikat főleg Floridiában találták meg. Egyesek szerint a Smilodon fatalis helyileg kialakult alfaja.

Az amerikai kardfogú tigrisek [szerkesztés]

A kardfogú macskák legismertebb képviselői a Smilodon nembe tartozó Smilodon fatalis és Smilodon populator, az úgynevezett „amerikai kardfogú tigrisek", amelyek még a mai ember korában is éltek.

Az amerikai kardfogú tigrisek mérete nagyjából megegyezett a mai oroszlánokéval, ám vaskosabb testfelépítésük miatt azoknál nagyobb volt a tömegük: ez kb. 100-120 cm-es marmagasságot és 200-400 kg tömeget jelentett. A két faj közül a dél-amerikai Smilodon populatort a nagyobb mérete és robusztusabb testfelépítése jellemezte.

A mai nagymacskákhoz képest erőteljesebb volt a testalkatuk és a lábuk, rövidebb a farkuk és nagyobb a fejük. A karmaikat szintén be tudták húzni. Feltehetően afrikai rokonaikhoz hasonlóan a nyílt térségeket kedvelhették, ahol a pleisztocén kori Amerika nagytestű növényevőire vadászhattak (amerikai ló, nyugati teve, amerikai bölény stb.). Vaskosabb testalkatuk alapján úgy gondolják, hogy zsákmányállataikat nem üldözéssel fogták el (a ma élő legtöbb nagymacskához hasonlóan), hanem lopakodva cserkészték be.

Maradványaikat nagy számban és jó állapotban szerte Amerikában megtalálták Kaliforniától Argentínáig. Néhány csontvázuk súlyos, de begyógyult sebesüléseket mutat, amelyek - legalábbis átmenetileg - megakadályozhatták a kérdéses egyedeket a vadászatban. Mivel nem pusztultak el, ezért feltételezik, hogy (az oroszlánokhoz hasonlóan) csoportokban élhettek, ahol társaik nekik is juttattak a zsákmányból.

Jellegzetes szemfogaik pontos szerepéről sokat vitatkoznak. Csontok összetöréséhez túlságosan törékenyek lehettek. Valószínűbb, hogy az áldozat nyakának átharapásakor a légcsövet és a verőereket roncsolhatták szét, ezáltal gyorsítva az áldozat haláltusáját (ami a nagytestű növényevők esetén nem lehetett utolsó szempont).

Az amerikai kardfogú tigrisek az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt, vagyis nem sokkal a mai indiánok őseinek megérkezését követően. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul: vagy zsákmányállataik, vagy maguk a kardfogú tigrisek túlzott vadászata miatt. Mások szerint kihalásukat a pleisztocént követő gyors felmelegedés okozhatta. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat